Bosnyák-sirató
2009.12.27. 18:00
A csirkepörkölt hiába az emberiség egyik legnagyobb találmánya, egy idő után rettenetesen unalmassá tud válni. Elhatároztuk tehát, hogy kirándulunk egyet a kiherélésre ítélt Bosnyák téren.
.jpg)
A Bosnyák térnek a piac adja meg a báját. Oldalazni a tömegben. Önfeledten anyázni. A nyugdíjastúltengés miatt tettlegességig fajulni, elnézéstbocsánat, arrábblök, megy tovább. Kilopkodni az akciós csirkefarhátat a banyatankokból, majd szétosztani a környéken állomásozó hajléktalanok között. Pálinkát és/vagy fröccsöt inni a hurkakolbász meg a fehérkenyér mellé. Nyálat csorgatni a hentespultok előtt. Kilószámra venni a savnyúságot. Alkudozni a házi készítésű darált erőspaprikára, amit babakajás üvegben árulnak.
Nem egészen egy éve járunk vissza rendszeresen. Nyilván nem fogunk a buldózerek elé feküdni, ha eljő az idő, sírni sem fogunk, de az is lehet, hogy mégis, hiszen fogalmunk sincs, hová megyünk majd a havimarháért vagy a heticsirkéért. Ha pedig egyszer fölépül a bevásárlóközpont a piac helyén, valószínűleg el fogjuk kerülni még a környéket is. Nem azért, mert ellene vagyunk a változásoknak, egyszerűen csak nem lesz miért a Bosnyákra mennünk, még metróval sem.
Most már tudjuk, nem akkor kellett volna nyakunkba venni a piacot, amikor a fagypontról legföljebb álmodni lehet (kovászos uborkát például csak boltban sikerült vennünk, mert a kofáknál széjjel volt fagyva mind), de mit lehet tenni, ha éppen december végén támadt gusztusunk a marhahúsra, nyilván nem függetlenül a Szlovák Intézet knédlivel megtámogatott remeklésétől (mínusz mócsing), amit alig néhány nappal korábban sikerült magunkévá tennünk néhány liter jóféle ingyenborocska társaságában egy dögunalmas könyvbemutató túlélését követően.
Egy kicsit persze összefostuk magunkat attól, hogy ennyire marhadrága hússal kísérletezünk, de annak, aki sikeresen tud ellenállni egy ennyire izgató húscafatnak, egészen biztosan tehén volt az anyja…
.jpg)
Végül egyébként ugyanúgy történt minden, mintha csirke lett volna az áldozat. A zsíros részek száműzésével párhuzamosan megtörténtek az előkészületek (hagymavagdalás, ilyesmi), aztán nekiláttunk a főzésnek. Miután üvegesek lettek a hagymákok, jöhetett a hús, meg a fűszerek, mindenekelőtt a csípős paprika, ha ugyanis nem méregerős a pörkölt, szart sem ér. A hús vizet nemigen látott, helyette vörösborral öntöttük nyakon.
.jpg)
A legnagyobb baj a marhapörkölttel, hogy nem lehet magára hagyni, hajlamos ugyanis odakapni a rohadék. Amikor erre rájöttünk, természetesen azonnal kiköltöztettük magunkat a hamutállal meg a sörökkel együtt a konyhába, hogy legalább a fazék közelében részegedjünk le, az étvágyunkat egyébként is már régen elvitte a rézfaszú bagoly gólem.
Néhány sörrel órával később megpuhult a hús. De mire a tésztát is megfőztük, nemigazán voltunk éhesek, ezért aztán inkább ittunk tovább, a pörkölt pedig ment a hűtőbe, érdekelte akkor a fenét, úgy gondoltuk, jó lesz másnap, reggelire, kovászos uborkával, elűzni a másnaposságunkat, hamáregyszer nem maradt gyógysör, hogy enyhítse fejfájásunkat, ami kínzott bennünket akkor és ott, persze nem először.
Másnap marhapörköltet kentünk egymás pirítósára…
Szerző: hdk
3 komment
Címkék: piac pálinka fröccs marha hús nyugdíjas vörösbor kolbász kovászos uborka négyes metró hurka hulla knédli savanyúság kofa bosnyák tér szlovák intézet bosnyák téri piac bosnyák piac metró 4
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
