Hulladéktároló
2010.07.25. 18:00
József Attila nyilván kikérné magának, hogy egy lakótelepet neveztek el róla, pedig ha tudná, hogy mennyire fasza kis hely ez, talán nem öngyilkolta volna magát halálra. De az elvtársak biztos elvtársat láttak benne. A lakótelep legyen lakótelep! Már Kádár apánk, a punk is megmondta, hogy „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!” Egyenes beszéd ez, a hülye is megérti. Talán még az eeetááársnőőők is.
„A József Attila Lakótelep Budapest IX. kerületében helyezkedik el, az Üllői út, az Ecseri út, a Gyáli út és a Határ út által körülzárt területen.” – vagyis Ferencváros, Kőbánya, valamint Kispest határvidékén, utóbbiaktól viszont el is határolódnánk nyomban, hiszen mi nem vagyunk sem kőbányaiak, sem kispestiek, még akkor sem, ha csak néhány perc is választ el a magukfajtáktól. Éljen I. Ferenc, a mérvadó névadó!!!
Éljen a Független Ferencvárosért Felszabadítási Mozgalom (a továbbiakban: FFFM)!!! Jelentkezni lehet Commandante Hulláéknál!!!
Van itt minden! Vagy legalábbis volt. Büszkeségünk, a jelenleg hajléktalanszállóként üzemelő Pest-Buda Mozi, ami hamarosan görög kultúrközpontként reinkarnálódik majd újjá, feltéve, ha minden jól megy, pénz kérdése, tessék adakozni.
De következzenek az igazi látnivalók: SPAR, LIDL, ERSTE, OTP, DM, MOL (a cigaretta az utóbbi helyen egész éjjel hozzáférhető, pia viszont, az egészen szürreális, éjjel 23.00-tól reggel 6.00-ig tartó szesztilalom miatt sajnos nem), orvosi rendelők, gyógyszertárak, jégpálya, uszoda, könyvtár, egy valagnyi óvoda, iskola, játszótér, valamint a méltán népszerű Görög Kisebbségi Önkormányzat (minduntalan görögökkel találkozik az ember, tiszta Beloiannisz), de a görögökkel szemben legalább ellensúlyt képeznek az arabok meg a kínaiak.
És akkor még szót sem ejtettünk a MűvelőDÉSI Házról (vigyázat, szóvicz-veszély, Dési Huber István ugyanis a névadó, a festőművész, grafikus, előtte illegális komenista), a Közösségi Házról (itt tartják a százforintos vásárt a helyi nyuggereknek), valamint a hétvégi társasági élet ütőeréről, a Napfény utcáról! (Beszédes egyébként a többi utca elnevezése is: Egyetértés, Ifjúmunkás, Lobogó, Távíró, Torony, stb.) Legyen már végre béke, szeretet és egyetértés, bassza meg!
Egyébként a galambok uralnak mindent. Az arcodba röpülnek, a fejedre szarnak. Ha meg végre megdöglenek, kerülgetheted a tetemeiket. Vagy a sünökét, az autók ugyanis csak a legritkább esetben lassítanak. Armageddon ez, sünöknek, be lehet fogadni egyet!!! Egyszer láttunk mókust is. Egyszer. Biztos elköltözött miután sokadszorra fosta fejen egy hasmenéses galamb.
Templom szerencsére nincs (hittérítő valláskárosultak anál inkább), mondjuk, a távolban látszik egy, kocsma viszont féltucatnyi, igaz, egyik sem olyan, ahová szívesen beülne az ember. A múltkor azért tettünk egy kísérletet, de a harmadik zsidóvicz után úgy éreztük, ideje eltávoznunk.
Akinek használt számítógép-alkatrészre van szüksége, a közeli kiserdőben próbálkozzon, rögtön a veszélyeshulladék-lerakó (korábban játszótér) mellett, az igazán elszánt katasztrófaturisták pedig megmártózhatnak a penetráns bűzt árasztó patakban, amit onnan lehet fölismerni, hogy házastársi hulladékszigetek úsznak a felszínén.
Aki pedig igazi kuriózumra vágyik, vigyázó tekintetét vesse a fütyülősbácsira, megtekinthető szombat-vasárnap 8-12-ig a körforgalom környékén (állítólag hétköznap is fütyöl, ráadásul hárman van, hétköznap viszont csak a legritkább esetben verjük itthon a faszt, nem lehetünk benne biztosak tehát), viszont ember nem volt még, aki fölismerte volna az ajkait elhagyó sláger dallamait, nyilván (talán?) a kordagyuriMEGAbalázsklári volt az elkövető. „Reptér!” – visítunk neki mindig fejhangon az ablakból, de valamiért sosem az a válasza, hogy „Lobog a szélben a szélzsák”, hanem valami olyasmi, amit kiskorú olvasóink miatt most inkább nem idéznénk.
Amint kitör az uborkaszezon, megjelenik az ordítósbácsi, aki a Zsigulija csomagtartójából árulja a lopott gyümölcsöt, legutóbb éppen őszibarackot, természetesen a „mézédes” fajtából. Azt a szót, hogy számla, nem ismeri, a hitelkártyát viszont „elfogadja”, szívesen húzogatja bárki farpofái között.
Szerdánként és szombatonként a FŐKEFE hulladék-kommandója ébreszt bennünket, viszik elfelé a szemetet. A többi nap a hajléktalanoké, betétdíjas üvegeket remélnek a szelektívből, általában kevés sikerrel.
A Szomszédokat ritkán látjuk, így jár az, akinek nincsen tévéje, vehehe, Klári nénit viszont, a Tom Waits-hangú kisnyugdíjast gyakran halljuk krákogni beszélgetni a papírvékony falak mögött. A másik oldalunkon egy vak nő lakik a meghatározhatatlan nemű és korú fogyatékos fiával/ lányával (a kívánt rész aláhúzondó), utóbbi előszeretettel nyitogatja az ajtajukon lévő kisablakot, hogy megkérdezze, „Hogy van szomszéd?”, választ persze nem vár, csak néz. Velük szemben két rokkantnyugdíjas éli hátralévő napjait. A múltkor egyszerre indultunk el velük, mi nyaralni, ők a földszinten lévő szeméttárolóhoz, de két héttel később egyszerre értünk föl a harmadikra. Az elsőn egy kutya lakik, a neve Jágó, na, ő még náluk is lassabb, szoktuk látni lihegni a félemeleten.
Fasza kis hely ez. Élvezzük. Élvezünk.
Szerző: hdk
2 komment
Címkék: arab nyugger kocsma zsidó hajléktalan görög kínai kommunista anál lakótelep ondó ferencváros hulla józsef attila lakótelep nemzeti együttműködés nyilatkozata
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
floorwalker (törölt) · http://spacepetanque.blog.hu/ 2010.07.27. 17:34:02
index.hu/kultur/media/2010/07/27/csirket_dugott_fel_a_muveszetert/
:DDDD
