-         Itt a lelkisegély, hallgatom.

-          Ööö… Igen. Ööö… Aranka vagyok.

-          Miben segíthetek?

-          A férjemről lenne szó.

-          Mi a problémája vele?

-          Iszik… Valószínűleg most is a kocsmában van.

-          Értem.

-          Én ezt már nem bírom tovább! Minden nap ezt csinálja.

-          A férje… bántalmazza is Önt?

-          Rendszeresen. Szinte minden este összever. Aztán megerőszakol.

-          Már bocsásson meg, de ilyen életvitel mellett még föláll neki?

-          Föl. Sajnos.

-          Valahol irigylem. Tudja, az én férjem nem iszik, ennek ellenére évek óta impotens. Már nem is emlékszem, mikor voltunk utoljára együtt.

-          Magának sem lehet könnyű.

-          Hát nem. Arra gondoltam, leszbikus leszek.

-          Ez már az én fejemben is megfordult.

-          Igazán? Engem mindig is vonzott a dolog, de sosem volt merszem kipróbálni.

-          Hááát… nekem sem. Volna kedve esetleg…

-          …találkozni?

-          Igen… erre gondoltam, de kérem, ne vegye tolakodásnak. Persze nem sértődöm meg, ha nemet mond. Hiszen nem is tudunk egymásról semmit.

-          Ne szabadkozzon. Már így is annyira kínos ez az egész.

-          Igen, tudom, de ha már eddig eljutottunk, talán megbeszélhetnénk egy találkozót.

-          Rendben. Holnap este hatkor a zsinagógánál?

-          Tökéletes. Honnan fogom megismerni?

-          Hááát… 160 centi magas vagyok, nagyjából 120 kiló, fiúsan rövid a hajam, van egy karika az orromban és a szemöldökömben, a felkarom tetovált, bőrmini és magassarkú lesz rajtam.

-          (…)

-          Halló! Halló! Halló! …A picsába... Minden nő egyforma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.