Másnap a fejfájás kötelező, a reggeli pedig ajánlott… Utána alvás, néhány óra legalábbis… Aztán jöhet a város maradéka…

Első gondolatunk ébredés után a gyógysör volt, de aztán úgy döntöttünk, hogy inkább behatolunk az egri szépasszony lábaközibe… Egyébként is ideje lett volna már alkoholhoz jutnunk, Hulla ugyanis továbbra sem tanult meg józanul vezetni, ráadásul állott sör is csak egy kortynyi maradt, márpedig langyos állott sör nélkül Hulla képtelen volt embernek érezni magát délelőttönként.

A nagyjából tizenöt perces kocsikázás eléggé eseménytelennek bizonyult, de amint megcsapott bennünket a cefreszag, meglehetősen gyorsan visszatért az életkedvünk.

Miután megtaláltuk a legleócsósítottabb bort áruló pincét, a drágábbak felé vettük az irányt. Az ingyenpia miatt, persze, hogy aztán húzzuk a szánkat, mintha szagértők lennénk, vagy mialófasz, pedig még a sörökhöz sem értünk igazán, hiszen megisszuk mi bármelyiket, csak közelítse meg alulról a parlamenti küszöböt. Végül sikerült igazán kedvezményesen megoldanunk a bevásárlást (300 JMF/liter + demizson), hogy aztán ötliternyi Egri lehányka birtokában folytassuk a pózolást a fényképezőgép objektívje előtt, hiszen nem csak müveltek (sic!) vagyunk, hanem még szépek is.

A legszívesebben persze benyakaltuk volna az egészet, de mivel valahogy vissza kellett jutnunk a központba, ráadásul kocsival, egyelőre nem ittunk többet, de aztán megtaláltuk a tegnapi korcsmát, ahol viszont ezúttal sör(ök) helyett bor(oka)t rendeltünk.

Miután sikerült egy kicsit berúgnunk, megnéztük magunknak az Érsekkertet (ezt úgy kell elképzelni mint egy lekicsinyített Városligetet), ahol folyamatosan követett bennünket egy bizarr kisfiú, nyilván baromi izgalmas volt, ahogy céltalanul bóklásztunk két nemmosoly között...

Mivel Hulláné mindenféleképpen szeretett volna még egy kis kultúrát magába erőltetni, ellátogattunk a városba a város alatt, vagyis végigjártuk az egykori érseki pincerendszert, ami a helyi katolikus szeszmaffia megélhetését biztosította évszázadokon keresztül. A mintegy háromnegyed óra a föld alatt meglehetősen tanulságosnak bizonyult. Azt azért nem állítanánk, hogy most kedvezőbben ítélnénk meg a katolikus egyház múltját, de legalább annyit sikerült megtudnunk, hogy nem vetették meg a piát. Ez persze nem meglepő, hiszen hogyan is tudták volna egyébként elviselni a cölibátust?!?

Hogy enyhítsük szomjunkat, beültünk egy dohszagú pincekocsmába. Elég olcsó hely volt, nem siettünk tehát, literszámra rendeltük a száraz fehérborokat. Megismerkedtünk egy filozófia szakos egyetemistával is, azt viszont nem nagyon tudnánk megmondani, hogy miről beszélgettünk vele.

Miközben hazafelé tántorogtunk, eleshettünk a sétálóutcán, a ruhánk legalábbis tiszta sár volt mire a szobánkba kerültünk… Nem is értjük, hogyan engedhettek be minket…

A következő emlékünk Hulláné véres arca… Nem tudjuk, hol és mikor történt a baleset, talán a kocsmából való távozást követően történt valami… Vagy még a kocsmában... Képtelenség összerakni a történteket…

Valamikor hajnalban Hulláné hangos káromkodásra ébredt.
 
Hulláné: Te meg miért nem alszol?

Hulla: Mert álmomban nem tudnám lehúzni az ágyneműt.

Hulláné: ???

Hulla: Nem érzed?

Hulláné: Mit kellene éreznem?

Hulla: A szagot!

Hulláné: Milyen szagot?

Hulla: Összehánytam mindent!

Hulláné: Hogy dögölnél meg!

Hulla: Inkább segíts! Veszekedni ráérünk később is!
 
A reggeliig hátralévő időt kénytelenek voltunk mosással tölteni, egy szanaszéthányt ágyneműt mégsem akartunk magunk mögött hagyni, a végén még kifizettették volna velünk az ingyenszállásért cserébe…

Miután megszáradt minden, kijelentkeztünk, hogy aztán meg se álljunk Budapestig, reméltük ugyanis, hogy a saját lakásunkban nem tartozunk majd elszámolással senkinek…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.