Nyissál ki egy doboz sört! Ha ketten főztök, akkor persze kettőt, ha pedig chilis babot, akkor mindjárt hármat, mer’ az egyik kell a babba (vigyázat, szóviccveszély!) bele. Hulláék mindig sört isznak főzés közben, igaz, előtte meg utána is.

Részegen főzni korántsem veszélytelen, főleg egy olyan picsányi konyhában, mint amilyen a Hulla családé. Hulláné a múltkor is Hullába döfte véletlenül a kóser disznóölő kését, bár az is lehet, hogy Hulla gyalogolt (szóviccveszély No. 2.) bele egy nem kellőképpen végiggondolt (értsd: koordinálatlan) mozgássorozat bemutatása közben, ami aztán váratlan fordulatot eredményezett. Amikor ugyanis Hulláné Hulla hullájára, majd az apróra aprított hagymára nézett, úgy döntött, inkább fuckhagymás vérpörköltet csinál, anális inkább, mert nem akart özv. Hulláné lenni, úgy gondolta, túlságosan fiatal még az ilyesmihez, ahhoz pedig, hogy Hulla harmadnapon másnaposan rátámadjon, valahogy vissza kellett hoznia Hullát a kurva életbe. Azt agyalta ki tehát, hogy föltörli a vért a konyhapadlóról, majd a megpirított hagymára facsarja a fölmosórongyot. Hulla egyébként is szerette a vérpörit, gyerekkorában rendszeresen evett ilyesmit, a nagyapja ugyanis előszeretettel folyatta ki a lemészárolt csirkék/kakasok vérét egy véredénybe, hogy aztán a megalvadt vért (szóviccveszély No. 3.) belefőzze a vasárnapi pörköltbe. Mindezt Hulla hullaként osztotta meg becses nejével, nem akarta ugyanis, hogy nélküle főzzön, a legjobb sztorik egyébként is főzés közben szoktak előkerülni, ezért is főztek mindig együtt.

A harmadik nap elteltével aztán Hulláné megetette Hulla penetránsan bűzölgő hulláját a vérpörivel. Hulla jobban lett, rá is támadt Hullánéra, hiszen valahogy mégiscsak meg kellett bosszulnia a vérontást. Előre megfontolt szándékkal kiszívta tehát Hulláné nyakát, hogy kénytelen legyen gardróbban járni egy hétig, mert tudta, hogy mennyire utálja. Hulláné azonban inkább csalódott volt, mint dühös. Azt várta ugyanis, hogy Hulla szexy vámpírfiúként tér majd vissza a túlvilágról, de Hulla nem változott előnyére, ugyanaz a sörhasú, borostás seggfej maradt, aki mindig is volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.