Ari másnap hajnalban tehát Hullánéként ébredt, Hulla izgatóan horkolt mellette. Az ébresztőórára pillantva Hulláné riadtan konstatálta, hogy ajvé van, de nagyon durván. Hulla dettó riadtan konstatált. Riadt konstatálásban tehát mindketten kihozták magukból (és egymásból) mindazt, amit emberileg lehetséges. Hulla aznap nem ment dolgozni, főnöke pedig elfogadta átlátszó magyarázkodását. Döglöttek tehát az ágyban egész délelőtt. Akár dughattak is volna, de Hulla ragaszkodott az elveihez. 

Két hónapig bírták a heti rendszertelenséggel történő találkákat. Aztán Hulla aszonta, összeköltöznek, vagy kinyomja Hulláné szemét. Hulláné persze megrettent, elhozta Hulla lakásába a cuccait. Hulla elégedettnek érezte magát, hiszen végre napi szinten élhette ki perverz vágyait. Borostájának simogatását, sörhasának böködését, a mértéktelen bagózásra und sörfogyasztásra irányuló bátorítást, mindenféle büdös sajt egymás mellkasán történő szétkenését, valamint az együtt főzés gyönyöreit (fúj!). Hulla egyáltalán nem meglepő módon színültig telt szerelemmel. Hulláné pedig…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.