Lassan egy éve megyünk egymás idegeire. Az első együtt töltött hétvégénken rájöttünk, hogy főzés közben gyorsabban telik az idő, megfőztünk tehát mindent egy hétre előre, de mivel főzni meg zabálni sajnos nem lehet állandóan, a fennmaradó időt ivással töltöttük. A kussolós ivászatoknál persze kevés nyomasztóbb van a világon, közös témánk pedig már akkor sem igazán volt, manapság meg pláne, szerencsére azonban elég gyorsan világossá vált számunkra, hogy egy elhamarkodott válást csak úgy úszhatunk meg, ha beszélgetés helyett zenét hallgatunk, lehetőleg minél hangosabban. Amikor leültünk, hogy kiválasszuk legemlékezetesebb kussolásaink aláfestő zenéit, természetesen hosszas anyázásba kezdtünk, de végül mégiscsak sikerült megegyeznünk valahogy. 12 hónap, 12 felvétel.

Március. Fat Les – Vindaloo

Nyilván mindenki hallotta már a Verve túlértékelt slágerét, a Bitter Sweet Symphonyt… Na. Lilly Allen apja úgy gondolta, ideje lenne átértelmezni ezt a giccsparádét, ezért aztán összehozott egy groteszk, de nagyon is szerethető futballindulót a ’98-as EB örömére, keresztezve a Verve dögunalmát a lelátók alkoholtól fűtött világával.

Április. Babyshambles – Delivery

Kedvenc hedonistánk, Pete Doherty, általában nem csinál semmit, ha viszont mégis, azt respektáljuk. Nekünk mindegy, hogy mit, csak halljunk róla… És lehetőleg legyen rajta kalap...

Május. Kaiser Chiefs – Everyday I Love You Less And Less

A dalszöveg persze nem rólunk szól, viszont annyira szeretünk együtt vonyítani velük, hogy az már beteges. Anyu, zavarjad már el a csontvázakat a szekrényemből, lécci, annyira félelmetesek, hogy nagyon…

Június. Vampire Weekend – A-Punk

Stop meg motion meg minden. Egyszerűen zseniális.

Július. Hives – A.K.A. I. D.I.O.T.

Nehéz a döntés, nem is döntünk tehát, inkább linkelünk, mondjuk ezt meg ezt (is), mert a Hives nem lehet csak egy, inkább kettő, de leginkább három.

Augusztus. Future of the Left – Manchasm

A szöveg értelmére ugyan nem igazán sikerült rájönnünk, de legalább mindketten (!) szerelmesek leszünk, amint meglátjuk a flanelinges, szakállas basszusgitáros Kelson Mathias-t, aki annyira szexisen csettintgeti az ujjait, hogy legszívesebben magunkhoz nyúlnánk, akárhányszor csak látjuk…

Szeptember. Blur – Song 2

Júhú! A szövegnek ugyan ezúttal sincs semmi értelme, de legalább a rabbi jóváhagyná…

Október. Flogging Molly – Drunken Lullabies

Ezúton üzenjük a Dublint (?) végiggördeszkázó alkoholistának, hogy a Tamás Gáspár Miklós-imitátor koncertjéről nem érdemes lemaradni néhány pint Guinness miatt…

November. Yeah Yeah Yeahs – Yeah! New York

Höhöjj, hááát, Karen O sem volt mindig olyan jó nő, mint manapság… De legalább a szabadnapos könyvtáros kisasszony-imidzse kellőképpen szórakoztató.

December. Jarvis Cocker – Further Complications

Ritmusra agyonhajtogatott Jarvist minden lányszoba falára! A 3:20-as szösszenet minden másodperce tökéletes, de leginkább a 2:34-nél kezdődő szaggatott rángatózásra tessék odafigyelni!

Január. Matisyahu - Youth

Mennyire menő már egy Adidas-melegítőt hordó, elképesztően gyorsan hadaró haszid rabbi, nem? Ráadásul még osztja az észt is, mint valami elbaszott hippi. Szeretet, béke, kosárlabda!

Február. Gogol Bordello – Start Wearing Purple

Nánánánáná! Tudjuk, mindenki ismeri, de érdekli a fenét, ha egyszer annyira jóóó… hogy valószínűleg magunkhoz fogunk nyúlni már megint…

Japanese Edition (Bonus Tracks)

Guitar Wolf - Jet Generation

Ha már a japók, jöjjön a Godzilla-Ramones! Agyonzselézett frizura, napszemüveg, bőrdzseki, cicafarmer, fésű a farzsebben, tornacipő, meg persze az elmaradhatatlan cigaretta a szájban. Ezekről ismerszik meg a japán psychobiller… Meg persze arról, hogy legalább annyira hisz az ufókban, mint a patakyattila.

Horrors – She Is The New Thing

Valószínűleg ilyen lehetett volna Kafka meg Poe soha meg nem valósult nyilvános közösülése. Aláfest a Horrors.

Sean Lennon – Home

Minden elismerésünk apunak, de azért Sean-t sem kellene leírni, még akkor sem, ha nem sokkal több/kevesebb, mint egy kiherélt beatle.

iTunes Edition

Smashing Pumpkins – Ava Adore

Billy Corgan sokkal inkább Vlad Tepes, mint bármelyik vegavámpír manapság, ráadásul ott vonaglik mögötte a háttérben a világ talán legbizarrabb basszusgitáros-némbere, D'arcy Wretzky, szóval nyerő, vitát meg inkább nem nyitnánk.

P.I.L. - This Is Not A Love Song

Bár Johnny Rotten sokkal inkább nekünk való, mint John Lydon, a P.I.L. azért megér egy félmondatot, ahogy Captain Sensible is dettó, tudjátok, aki állítólag föltalálta a rappet, pedig korábban ő volt az egyik Damned...

Radiohead - There There

Ez majdnem olyan, mint a Björk, de mégsem, inkább jobb, egy kicsit, talán...

Szerintünk ez van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.