Új dolgokat kipróbálni jó. Nem, szexről még véletlenül sem lesz szó, kedves szexuálisan alultáplált olvasóink, zenéről viszont... Illetve dehogy. Inkább Eddie Argos sörhasáról, íme:
énekese fasza, mellékállásban pedig sörhas-modell (lásd fönt). Hangja nem sok nincs, ráadásul úgy néz ki, mint egy elbaszott Robert Smith-imitátor, aki határozatlan idejű szabadságra küldte a sminkesét, de Hulláék ennek ellenére éppen ezért odáig vannak érte meg vissza.
Miután összekerültek, rongyosra hallgatták az Art Brut mindhárom lemezét, aztán remegve számoltak vissza bruték soproni koncertjéig, amit természetesen hullarészegen, az első sorban eszetlenkedtek végig Hulláné egyszer használatos (khm) fényképezőgépével, hiszen józanon nem is volna illendő az ilyesmi. Amikor pedig Eddie behatolt a tömegbe, Hullának majdnem sikerült megérintenie, de aztán mégsem. Hulla ettől olyannyira elanyátlanodva kezdte érezni magát, hogy kénytelen volt meginni még néhány sört, pedig nem is kívánta már igazán. De azért csakazértis leerőltette mindet, nem szeretett volna szégyenben maradni ugyanis, Hulláné pedig egyébként sem bírta elviselni józanul sohasem.
Igaz, saját magát se nem. Ezért aztán, a szállásuk (értsd: matuzsálemi korú, ellustult gépjárművük) felé menet le is térdelte a betont, véresre horzsolva térgyének csudálatos kalácsát. Hulla persze jót röhögött élete szerelme bénázásán, de végül is eltántorgott vele valahogy a kocsiig. Erre ugyan egyikük sem nagyon emlékszik, de mivel másnap(osan) a hátsó ülésen ébredtek, valószínűleg így történt. Vagy legalábbis nagyvonalakban.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
