Hullanász az avaron
2010.01.01. 18:00
„Férjnek és feleségnek nyilvánítalak benneteket” - mondta a részeg Elvis-imitátor, miután Hulla és Hulláné egymás ujjára húzták a gyűrűket, a magukra valamit is adó hullák ugyanis hullawoody sztároknak öltözött törpék társaságában házasodnak az ideiglenesen a külvárosban állomásozó vándorcirkusz két haknija közötti szabad félórában. Hulla tanúja a szakállas Marilyn Monroe volt, Hullánéjé pedig a tűzokádó Marlon Brando.
Monroe nem hordott bugyit. Hulla számára ez akkor vált egyértelművé, amikor a huzat bepillantást engedett a művésznő combjai közé. Hulláné Monroe puncija helyett inkább Brando farkára vetett szemet, a szóban forgó testrész ugyanis majdhogynem szétrobbantotta a stresszfarmernadrágot. Mondjuk Marlon valószínűleg Marilynre lehetett ráizgulva, ahogy Hulla is inkább a már majdnem Hullánét vonszolta volna legszívesebben az ágyába, hogy egy kicsit elbeszélgessen vele az élet értelméről meg egyéb faszságokról. Nyilván mindenki be volt baszva rendesen a szartartás alatt, ráadásul senki sem hasonlított senkire se nem, de legalább az Elvis-imitátornak volt engedélye, hogy összeadja Hulláékat.
Nászútra Sopronba utaztunk, mert amikor az Art Brut ott játszott egy fesztiválon, beleszerettünk a városba. Nem volt egyszerű begyömöszölnünk egymás irdatlan sörhasát/valagát a kocsiba, de aztán nagynehezen mégiscsak sikerült elindulnunk.
Mivel az utazást Hulla anyjának üdülési csekkjeivel voltak kénytelenek lebonyolítani, Hulla ugyanis elitta minden pénzüket, Hullánénak a saját anyósát kellett eljátszania. Ez végül nem is okozott különösebb gondot, szerencsére a szállásadó alkoholista már koradélután elég részeg volt ahhoz, hogy ne tudjon megkülönböztetni egy huszonakárhányévest egy ötvenakárhányástól. Miután sikeresen elkerültük a lebukást, rakenrollozni kezdtünk a város egyik pincekocsmájában, ahonnan persze hamarosan kidobtak bennünket nyilvános meztelenkedésért, de előtte a biztonság kedvéért azért jól körbehánytuk a korcsmapultot.
Másnap átugrottunk Fertőrákosra, hogy megnézzük a kőbányát. Eredetileg Bécsbe mentünk volna, de mivel előző este annyira berúgtunk, hogy képtelenek voltunk időben észhez térni, át kellett írnunk a forgatókönyvet.
Szerencsére így sem kellett csalódnunk, egyébként sem jártunk még a Holdon korábban.
A falu arról (is) híres, hogy itt található az ország egyetlen, köztéren megmaradt pellengérje. Hulla ki is használta a lehetőséget, kikötözte szeretett nejét egy órácskára, Hulláné ugyanis előző este megitta előle az utolsó sört. Ha nem itta volna meg, akkor is kikötözi, Hulla ugyanis ahogy öregszik, úgy lesz egyre perverzebb állat.
Bécs egy nagy rakás szar. Egy giccses és nyomasztó szarkupac. Túlságosan tiszta. Túlságosan koszos. A külvárost a kutyák, a belvárost a lovak fossák rendszeresen össze. Valószínűleg Prága lenne számunkra az igazi. Azért Bécs, persze tűrhető, de egyetlen alkalom bőven elég belőle.
A legjobb viszont csak ezután következett. Bécsből hazafelé eltévesztettük az irányt, piszlicsáré falvakon keresztül kellett keresztülhajtanunk, még szerencse, hogy volt nálunk térkép. A Lajtán majdnem halálra gázoltunk egy vaddisznócsaládot, pedig a rendőröket kellett volna, akik később megbüntettek bennünket, mert állítólag belehajtottunk a tilosba… Kamu volt persze az egész, nyilván kellett nekik a pénz sörre, bár ennek a tetszetős elméletnek némileg ellentmond, hogy kaptunk tőlük számlát…
Sopronhoz, Kőszeghez viszonyítva Bécs meglehetősen felejtős, még akkor is, ha jóféle kolbászokat lehet enni az utcasarkokon, a becsületkasszás napilapokat pedig nem lopja el senki, legföljebb a turisták.
Kőszegen szintén bíznak az idegenek jóindulatában, a különbség mindössze annyi, hogy dísztököket árulnak, ráadásul fillérekért. Mi is rohasztunk néhányat a kisasztalon, rohadás nélkül ugyanis nincsen szerelem, csak kiábrándulás, kiábrándulni viszont nagyon nem szeretnénk.
Kőszeggel kapcsolatban egyetlen dolgot bánunk mindössze, méghozzá azt, hogy lemaradtunk a helyi zsini nyílt napjáról, így csak kívülről tudtuk megcsodálni a borzalmas állapotban lévő romhalmazt.
Volt szerencsénk viszont megtekinteni a postamúzeumot. Hullánét persze kurvára nem érdekelte, Hulla azonban meggyőzte, amióta ugyanis olvasta A 49-es tétel kiáltása című regényt, valósággal rajong a postáért az összeesküvés-elméletekért. A tárlatvezető egy vicceskedő elmebetegnek bizonyult, a körmei meg nyilván a levélkihordástól voltak retkesek. Amikor a feleslege látta, hogy nem jön be a férjeura… ööö… „humora”, inkább saját kezébe vette a dolgokat, róla viszont hamarosan bebizonyosodott, hogy paranoiás. Arról kezdett ugyanis hadoválni az Osztrák-Magyar Anarchia cenzúrájával foglalkozó kisszobában, hogy az eeetááásak még manapság is a leveleinket/íméljeinket/esemeseinket olvasgatják szabadidejükben. Ábrázatunkra nyilván kiülhetett, hogy „haggyadmáreztafasságotmerkurváranemérdekelegyikünketsenem”, a következő pillanatban ugyanis magunkra hagyott bennünket, hogy kedvünkre pózolhassunk a kitömött postások társaságában.
A hazautazás előtt maradt még egy délelőttünk Sopronra. Sétálgatás közben rájöttünk, hogy ez az egyetlen hely, ahol élni tudnánk Budapesten kívül, ha már egyszer arra kényszerülnénk, hogy vidékre költözzünk. A belvárosban gyakorlatilag mindegyik ház műemlék, ráadásul minden második épületben valami kiállítást lehet megnézni, méghozzá teljesen ingyen. Így találtunk rá a görkorcsolyázó döglött lóra is, akinek tetoválás volt a seggén.
Budapestre visszafelé nem történt semmi említésre méltó. Ha csak az nem, hogy Hulla majdnem elaludt a volán mögött, de Hulláné szerencsére ébren tartotta a baromságaival. I think this is a beginning of a beautiful marriage...
Szerző: hdk
2 komment
Címkék: budapest szar elvis presley bécs fasz sopron punci marilyn monroe cirkusz házasság fos kőszeg nászút kőbánya hulla marlon brando fertőrákos pellengér zsini
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
floorwalker (törölt) · http://spacepetanque.blog.hu/ 2010.01.02. 15:27:34
én szeretem Bécset is, kellőképpen tüchtig, de nem steril. persze 3 éve még BP is szép volt :D
"csak hang legyen és fény...."
kőszegi zsiniből csináljatok egy koszos művésztelepet :D
